Történetek :)

Volt egy lány, aki annyira szeretett egy fiút, hogy képes lett volna meghalni érte...ő volt a mindene csak érte élt és nevetett.De egyszer egy napon nagyot tévedett és elvesztette az élete egyetlen boldogságát...a lányban egy világ omlott össze ő csak sírt és sírt és senkisem értette őt ...nem akart élni de  remélt és kitartott, hogy majd egyszer a fiú újra rámosolyog...de a lány rossz reményeket táplált mert a fiú már rég más lányra kacsintotta a szemét, s ami  a legrosszabb volt, hogy a lány barátnőjére...A lány ezt tudta de tűrte és várt várt a végtelenségig...hisz az ő szerelme végtelen gondolta...Sok sok baratja volt aki bíztatta, hogy tartson ki és legyen erős de volt akik azt mondták, hogy a lehetetlent akarja...A fiú utálta a lányt a lány pedig ennek ellenére is imádta holott csúnya dolgokat mondott rola...de a lány szerelme oly hű és tiszta volt, hogy nem tudta megszüntetni azt semmi.A fiú mást szeretett s akit szeretett az csak barátként tekintette, mindenki szenvedett...a fiú semmibe vette a lányt pedig  a lány nagyon szerette és megszüntetett minden kapcsolatot a lánnyal még a baratja sem akart lenni...teltek múltak a napok,a hetek, a hónapok és eltelt egy fél év...a lány még mindig szerette a  fiút.Tudta, hogy soha nem lesz az övé..a fiú még hallani sem akart a lányrol még csak a létezéséröl sem...
A lány meg szeretett volna minden nap meghalni mert mikor esténként lefekudt halálosan félt és hiányzott neki a fiu hangja...félt a sötétbe,  félt az élettől, és félt élni. Félt, hogy nem jól csinálja amit csinál és félt feledni...félt attól, hogy sohasem lesz többé boldog...mindig mikor mosolygott csak a azért mosolygott, hogy azt higgyék jól van, de belül a szivét mérges kések szúrkodták...1 napon bement a furdőbe és egy kicsi piros táskából egy pengét húzott elő...nagyon sírt és leült a kád szélére gondolkodott és zokogott nem tudta mit tegyen...nem bírt élni nem, bírt mindenkinek a szemében nézni és nem volt senkije, senkiben sem bízhatott soha, mert mindenkinek ellenséges szeme volt..visszagondolt a szép szavakra az emlékekre az édes csókokra a fiúval töltött szép estékre éjszkákra meg minden emlékre...A fejében ott motoszkált minden, a fiú csendes lágy hangja amit soha nem tud elfelejteni és a szép kicsi arcocskája...nagyon sírt a lány és azt mondta magában suttogva halálosan szeretlek akkor is ha még ezt nem tudod...majd végighúzta az éles pengét a szép sima karján majd összeszorított fogakkal nézte ahogy lecsurog szép drága piros értékes vére...akkor már nem érzett fájdalmat...csend volt az óra hangosan ketyeget a falon a víz épp akkor készult kicsordulni a csapbol meg egy légy hangos zummögését lehetett hallani a szobábol...Minden megállt hirtelen csend lett a lány már nem sírt csak szeppeget...Megszűnt minden fájdalma a szívében..már csak a karja fájt..bement a szobájába lefekudt az ágyára és meghalgatott egy zenét amit sohasem fog elfelejteni... majd eszébe jutott egy baratnője biztató szavai aki ezt mondta mindig:"Kibirjuk kincsem, mi mindent kibirunk erösek vagyunk és kitartóak!Megigértem neked, hogy egyszer boldogok leszünk csak légy kitartó nagyon Szeretlek!"-néhéz egy szenvedőtől is vigaszt keresni...gondolta a lány elaludt...másnap minden ment a rendes kerékvágásban míg el nem jött az este újra...Minden este számára egy kínzás volt nem mert aludni mindig félt, félt és félt,szerette volna a fiúnak elmondani, hogy mennyire szereti még, hogy meghalna érte de tudta, hogy nem teheti inkább csak hallgatott...teltek múltak a napok és eljött a ma és a lány még mindig sír és szomorú és szeret de mindig fél.

Elég hűvös volt az este, de ez semmit nem rontott az emelkedett hangulaton. A végzősök sürögtek-forogtak, az őket búcsúztatók is izgatottan nézegették magukat a tükörben, s a 12.-eseket ünneplő rokonok, barátok, tanárok is hangosan nyüzsögtek odakinn. Lilla egy piros széken ült, és a szandálját próbálta bekapcsolni.

- Nem megy ez nekem. - sóhajtott Lilla,miközben a szandálját próbálta bekapcsolni.
- Nem értem, mire fel vagy ilyen ideges, hiszen csak műsort vezetsz. - nézett rá Nóri, miközben alig tudta visszatartani a nevetését. Csak az gátolta meg, hogy tudta, Lillának ez az egész milyen fontos.
- Te is tudod, hogy ez több, mint műsorvezetés. Mikor elvállaltam, nem számítottam erre. Szívem szerint elbújnék sírni.
- Azt próbáld meg anyukám, és felkötlek, ebben biztos lehetsz. Nem poénból tököltem fél órát azzal, hogy kisminkeljelek.
- Ajj. - nyögte Lilla, majd felállt, és szembe nézett saját képével.
- Nem mintha anélkül nem lennél gyönyörű. - állt mögé Nóri. - Meglát majd, és kiugrik a szeme. Pont, mint a mesékben.
- Köszönöm, hogy mellettem vagy. Tudom, hogy ez az egész nem egy nagy dolog. De nekem sokat jelent.
- Tudom. Pont ezért nem nézlek hülyének. Kapd össze magad, mindjárt menned kell. - ezzel óvatosan megölelte őt, majd kiment.

Lilla csak állt a tükör előtt, és vizsgálgatta magát. Fekete-ezüst egybe ruha volt rajta, ami kiemelte a lábait, és egy fekete szandál. Fülében csillogó köves fülbevaló, nyakán szolid lánc, hosszú barna haját hátul egy strasszos hajcsat fogta össze. Összességében meg volt elégedve a látvánnyal, de borzasztóan félt. Hónapokig nem látta, szinte nem is beszéltek, ha mégis, összekaptak. Mikor elvállalta a felkonferáló szerepét, már akkor tudta, hogy észbontóan akar majd festeni, hogy ha netán valamiét arra tévedne, és látná, akkor valami felkavarodjon benne. Csak egy kicsit. Hogy azt gondolja, hűha… De nem akarta komolyan. Nem gondolta komolyan, hogy ő majd odakeveredik, és látni fogja. Erre most itt van, nem csak hogy idekeveredett, hanem táncol, keringőzik. Mióta megtudta, teljesen kiborult, a műsorvezetést is vissza akarta mondani.
- Lilla, gyere menni kéne! - Niki volt az, a műsorvezetőtársa. Niki hosszú szőke haját loknikba sütötte, és egy kék kisruha volt rajta.
- Megyek. - Hirtelen elkapta a remegés, a hányinger, a szédülés, és attól félt, elesik egy kábelben. Ahogy kiment az emberek elé, vissza akart rohanni. "El akarok bújni, nem akarom látni, nem akarom, hogy lásson, nem akarom!"
- Üdvözöljük kedves diáktársainkat, tisztelt tanárainkat, az ünneplők szüleit... - a következő pillanatban Lilla már arra eszmélt, hogy a mikrofon előtt áll, és gépiesen olvassa a neki szánt szöveget. Közben folyamatosan a közönséget pásztázta, hátha ott szúrja majd ki, vagy bent a többi fellépő között lesz, esetleg a 12.-esekkel? Vagy még ide sem ért? – És most nagy tapsot kérünk a 12. A osztálynak!

- Úgy néztél ki, mint akit az ájulás kerülget. - nézett rá Niki, miután szépen odasétáltak a tanárok mellé. - nem vagy jól?
- de, de. Minden rendben. Csak izgatott vagyok, de ne aggódj, nincs semmi.

Az előadások és táncok hirtelen borzasztóan hosszúnak tűntek, unalmasnak, és mindenki idegesítette Lillát. Ő nem akart mást, csak visszamenni hátra, a többi fellépő közé. Végre azt a sort olvasták be, amire már éveknek tűnő percek, órák óta várt.
- A 20 perces szünet után kérjük, foglalják el újra ülőhelyeiket, hogy a szalagavató ünnepséget folytatni tudjuk.

Lillát mintha puskából lőtték volna ki, úgy rohant vissza, újra szájfényezte magát, újra rajzolta a szemét, megigazgatta a haját, és keresőútra indult. Enni? Ki tud ilyenkor enni? Még a gondolttól is felfordult a gyomra.
- Szerintem ne szaladgálj ennyire, még kitöröd a bokád. Uborkás szendvicset? - nyújtott felé egy tálcát Nóri.
- Hagyjál már... ÚRISTEN! - hőkölt hátra Lilla. - Ott van!
- Nyugi! és aztán, ha ott van? Libbenj el előtte, szépen húzd ki magad, mintha ott se lenne, úgy sétáljunk el előtte. Uborkás szendvicset?!
- Ó, Istenem, hagyjál már a szendvicseiddel... - tolta el maga elől a kezét.
- Jól van na, azért leharapni nem kell a fejem, én csak jót akartam.
- Tegyünk úgy, mintha valami baromi izgalmasról beszélgetnénk.
- Képzeld el, azt hallottam, hogy a norvég állam hozott egy új határozatot, amelyben arról írnak, hogy...
- Hahhaha! Hiszen ez nagyon vicces! - kezdett el nevetni Lilla.
- Aha. ja. Szerintem is. - nézett barátnőjére összevon szemöldökkel Nóri.
- Szia Lilla. - szólította valaki a háta mögül.
- Ó, szia Balázs. Észre s evettelek. - Lilla megfordult, és szemben is találta magát az est 175 centis félelmével. - Hogy vagy?
- Ööö. Köszönöm jól, és te? - Balázs is zavarban volt, egyik lábáról a másikra dülöngélt.
- Én is, köszi. De, bocs. Most mennünk kell. - villantotta legszebb mosolyát a fiúra. - Tudod, dolog van, vége a szünetnek.
- Oké. Akkor. Majd még... találkozunk. - pillantott kérdőn a lányra félrebillentett fejjel.
- Aha, szerintem is! - majd hátat fordított neki, és elindult kifelé.
- Szia... - Balázs csak állt, és a barna jelenséget nézte még pár percig, ahogy lesétált a lépcsőn.
- Uram atyám! láttad, láttad, milyen jól nézett ki? - kérdezte Nórit, miután már hallótávolságon kívülre értek.
- Ahogy érzed. - sóhajtott. - De most menjél, the show must go on, aranyom.

További hosszú és jelentéktelen műsorok következtek, mire elérkezett az est fénypontja. A bécsi keringő. Ezt várta már a kezdetektől fogva, erre várt, meg akarta pillantani a gyönyörű, hercegnőjelmezbe bugyolált lányokat, és az elegáns frakkos fiúkat. Hallani akarta a zenét, és látni, ahogy a sok pár egyszerre mozog a keringőzenére, az abroncsos szoknyák egyszerre fordulnak egy irányba. És Balázs is ott fog táncolni, egy pont ilyen hercegnő imitátor lánnyal. A zene felcsendült, a párok kivonultak. Ott volt, próbált nem arra nézni, de Balázs olyan aranyosan koncentráló fejet vágott, hogy kénytelen volt elmosolyodni rajta.
- Ennyire tetszenek a párok? - szólította meg Niki hirtelen. - Olyan átszellemülten nézed őket...
- Ja. Igen. Ez olyan meseszerű. - sóhajtotta Lilla.

só Figyelte, ahogy a zongora ütemeire forogtak körbe, és közben egyre több könny gyűlt a szemébe. Ő akart ott lenni Balázs karjaiban, ő akart hercegnőnek tűnni, azt akarta, hogy rá nézzen úgy. Kinga nem volt a barátnője, hiszen Vikivel járt. De Lillának a szíve hasadt meg, ahogy elnézte a körben táncoló párokat, s ahogy a lányok egyszerre hajoltak hátra, mint valami nyíló virág. A zongora lágy dallamai, mint valami fűrész hasogatták a szívét. El akart futni sírni, borzasztóan fájt látni őt… Még mindig szerette, és ez az egész helyzet duplán, triplán hozta elő belőle a fájdalmat, és úgy érezte, most mindent kezdhet elölről, amit több hónap alatt összehozott. A tánc véget ért, a lányok a fiúk térdén ültek feltartott karral, mosolyogtak, örültek, hogy túl vannak rajta, és mindenki őket tapsolja. Nagyon szép látvány volt… pont ez elől akart menekülni. És most már meg is tehette. Szépen óvatosan somfordált kifelé, próbált minél feltűnés-mentesebb lenni, amikor valaki megérintette a vállát. A szíve dupla ütemben kezdett el dobogni, mikor megfordult.
- Felkérhetlek? - Márk volt az, az egyik 12.-es fiú.
- Persze. - mosolygott rá bájosan, miközben felé nyújtotta a kezét. Márk átkarolta a derekát, és táncolni kezdtek. Még szerencse, hogy viszonylag megtanultam”, gondolta, miközben észrevette, hogy Balázs a lépcsőnél áll, és őket figyeli. Megpróbálta nem őt nézni, inkább Márk felé fordította a fejét, és teljes átéléssel táncolta a keringőt, a legelbűvölőbb mosolyával.

- Elkérhetem? - Lilla balra nézett, és Balázst látta maga mellett állni, felé nyújtott kézzel. Márk elengedte, ő pedig Balázs felé fordult.
- Szép volt a keringőtök. - mondta nyersen Lilla.
- Köszönöm. - válaszolta Balázs, s egy darabig néma csendben táncoltak. Ahogy Balázs megfogta Lilla derekát, a lányt kirázta a hideg. - Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. - sütötte le a szemét.
- de tényleg. Elképesztően szép vagy. - hajolt közelebb, már szinte teljesen a fülébe suttogott, Lilla térdei pedig remegtek tánc közben.
- Te sem panaszkodhatsz. - mosolygott rá. Egyre közelebb húzódtak egymáshoz.
- Akkor én is köszönöm. - mosolygott vissza a fiú. Úgy nézett Lillára, ahogyan azt Lilla szerette volna, és talán ez volt az egészben a legrosszabb.
- Mmm, mintha áram szaladt volna át rajtam. - mondta, és fejét fiú vállára hajtotta, majd így táncoltak tovább.
- Olyan vagy, mint egy barna hajú látomás. - Balázs simogatni kezdte a lány hátát. Lilla kicsinek és törékenynek tűnt, mint akinek borzasztó nagy szüksége van a fiú vigyázó ölelésére.
- Hiányzol. - sóhajtotta Lilla halkan. Annyira halkan, hogy talán a fiú sem hallotta. Ez volt az utolsó mondat, amit tánc közben mondtak, majd egy mosollyal Lilla kibontakozott táncpárja karjai közül, és hátrament a többiekhez.
- Na mi volt? - támadta le Nóri.
- Semmi. - Lilla könnyes szemmel mosolygott rá. - Azt hiszem, hazamegyek.
- Egyedül? Nem mászkálhatsz egyedül. Hazaviszünk majd, jó? csak várd meg, míg jönnek apuék. Ne törj össze kérlek, nem akarlak megint hetekig úgy látni, mint aki az öngyilkosság szélén táncol. Ennyit nem ér meg semmi.

Lilla nem mondott semmit, csak bambán mosolygott. Már késő. Nem akarta látni Balázst. Alig várta, hogy hazaérjen, haját kibontotta, sminkjét lemosta, ruháját elpakolta. Csak ez után vette észre, hogy 2 és fél órája kapott egy SMS-t.„Te is.”

Elvesztett mindent,amit szeretett...

Volt egy lány ki kereste a boldogságát.Nyughatatlan volt és szabad.Mindig szabadnak vallotta magát amire nagyon büszke is volt.Nagyon szerette édesanyjat aki egyedül nevelte őt.Egyszer egy szórakozóhelyen megismert egy fiút.Nem szeretett volna sohasem szerelmes lenni de még is ott volt a fiúval mert valami megfogta.A fiúnak gyönyörű szép kék szeme volt lógós nadrágja valamiféle márkás pólüja és érdekesen befűzött szintén márkás öve.Baseball sapka takarta barna kissé hosszú haját.A fiú megcsókolta a lányt.A lány ellökte magától és azt mondta:"Én szabad vagyok!" A fiú hasonló kinézetű barátaira nézett felnevetett és közbe ezt mondta:"Kislány senki nem mondta azt, hogy nem vagy az!Éld csak az életed mi eltöltöttünk egy szép estét ennél lehet akar szebb esténk is-kacsintott a lányra és folytatta-én is szabad vagyok és nem áll szándékomba ezen változtatni!" A lány kicsit csalódott volt, hogy a fiú ezt mondta,hisz arra várt,hogy a fiú kicsit udvaroljon neki.De a lány észre sem vette,hogy a szabadságát veszti el avval hogy mit sem törődve a laza sráccal együtt volt egész éjszaka.Arra gondolt,hogy jót bulizik vele és enniy,csókolóztak és még telefonszámot is váltottak.A lánynak kicsit hamarabb hazakellett mennie mert jött egy telefon hogy az annyira szeretett édesanyja kivel baratnők voltak meghalt...A lány megkérte a fiút hogy ha gondol rá hívja fel.Eltemették 5napra rá az édesanyjat akkor másra nem tudott gondolni de telt az idő és a lány észrevette, hogy a fiú nem telefonál.A lány a nagymamájához került és ott élt.Fél évre rá a lány bátorságot vett és felhívta a fiút.A fiú azt mondta h találkozzanak azon a szórakozóhelyen,ahol azelött összefutottak és egy nagyon szép estét töltöttek el.A lány úgy érzte fél év után újra boldog órákkal a buli elött elkezdett készülődni.A lány elment a barátnőjéhez és elindultak a buliba.A lánynak remegett a keze és érezte,hogy a fiú ott lesz és újra szép estének nézett elé.A lány bele se gondolt h már fél éve nem szabad mert rabul ejtette a fiú.Megerkeztek a lány berohant a WC-re és megigazította haját és a sminkjét.Megfogta barátnője kezét és elindultak a pult felé nem volt senki ismerős ott,de hirtelen megfordult valaki és ismerös szempár kacsintott rá.A fiú volt egy másik baratjával a fiú barátja elhívta a lány barátnőjét.A lány szépen mosolygott a fiú megfogta a lány kezét és így szólt nevetve:"Kislány szabad vagy még?" A lány elgondolkozott...Mélyen és belegondolt,hogy fél éve az anyukáját és a szabadságát egy napon vesztette el.
A lány reszketö hanggal így szólt:"Persze,hogy szabad!"Mosolygott és úgy gondolta,hogy a fiú nem tudhatja azt,hogy szereti.A fiú rámosolygott és azt mondta:"Hát én megmondom neked őszintén azért nem kerestelek mert elhagytam a kabátomat amiben a telefonszámod volt.Sajnálom."A lány elmosolyodott.A fiú kihívta őt és sétáétak egy nagyot a lány elmondta,hogy mi mindenbe változott meg az élete fél év alatt.Vége lett a bulinak a lányt hazakisérte a fiú és megkérdezte:"Kislány te szeretnél valamit tőlem vagy inkább maradsz szabad?" A lány tenyere izzadt lett hisz úgy érezte ha kell mindent felad a fiúért,de mi van ha a fiúnak nem kell ő?A lány bátor lett és azt mondta:"Félre teszem a szabadságom..." A fiú boldogan megcsókolta a lányt.A lány úgy érezte visszakapta a szabadságot és büszken gondolt arra,hogy az anyukája figyeli valahonnan őt és boldog.A lány és a fiú éveken át együtt voltak s közben felnőttek.A fiú egyik reggel arra ébred,hogy nem kell neki senki sem.Egy levéllel otthagyta a lányt.
"Ne haragudj kicsilány,de valami folytogat,valami olyan amire azt hiszem te szoktattál rá.
Folytogat és nem akarja,hogy itt maradjak.Ez azt hiszem a Szabadság.És a mai napig ezt nem éreztem.Azt sem éreztem a mai napig,hogy felőlem a szerelem kihült.Imádlak drágám
úgy mint még senkit sem, de érsd meg ez már nem ugyanaz.Megváltozott és elmult.
örökre szeretlek kicsim!"
A lány könnyekkel teli szemekkel elindult elindult keresni párját egyetlen szóért ami gyötörte lelkét:Miért?És érezte,tudta,hogy hol lesz elment a szórakozóhelyre.Ott találta valóban a fiút.Ott volt a barátnőjével.Átkarolták egymást.A lány elrohant a fiú látta és megállította meg sem szólalt de térdreborulva el kezdett sírni...A lány éles hangon megszólalt:"Miért?" A fiú erre azt mondta hogy megbolondult,és hogy ez már több hónapja így megy.A lány ellökte magától a fiút és elindult,elindult.Soha senki nem látta többé csak egyszer.Egyszer bekapcsolta a fiú a TV-t és látta,hogy a lány van benne.A lány aki Ausztráliába utazó repülőn megölte magát és egy levél volt a kezében.
Óhhh Istenem.Nem értem mit tettem ami engem ennyire tönkretett.Nem értem mivel érdemeltem ezt én meg.Mindenem elveszett semmim nincsen.Se édesanyám,se szabadságom,se az akit a világon a legjobban szerettem.Miért?
A fiú a lány sírjára borulva rájött hogy,tönkre tette a lányt és elvette magától is az életét mert nem akart abban a tudatban élni,hogy a lány miatta halt meg,és miatta szenvedett.

Egyszer egy lány,találkozott egy sráccal a korházban!Anna mert ez volt a lánynak a neve,az eggyik barátnőjének a pasijának az eggyik haverja volt!Annának még volt barátja,és ezért nem akart a sráccal kikezdeni,pedig szerette volna.Aztán eggyik nap a lánynak megszakadt a szíve,mivel a barátja ott hagyta,mint kiderül egy másik lány miatt!Hát elhatározta hogy megszerzi magának azt a fiut akivel a korházban találkozott!Hát ugy is lett!Elment a srác a lányhoz hogy láthassa őt! Aztán találkoztak a Helyi templomnál! Utánna elmentek a közeli foci pályára!Ott volt természetesen a Dia és a barátja is!Mondta a Kiki Annának hogy menjen oda hozzá,de a lánynak nem volt bátorsága oda menni hozzá!Mondta neki a Dia hogy menj csak oda nem fog megenni csak valamit kérdezni akar tőled!Erre a lány összeszedte minden bátorságát és oda ment hozzá!Elkezdtek beszélgetni!Mondta a Kiki hogy a Kese mondta neki hogy Annának tetszik!A lányban megfagyott a vér girtelen meg sen tudott szólalni!De végül is rávágta hogy igen!Erre a srác azt mondta hogy akkor járni is akarsz velem ? Mondta igen! Azóta eggyütt vannak! Az első csók a Tornacsarnok hátamögött történt!Nagyon szerelmes lett a lány a fiuba! Elvoltak,elhülyéskedtek!Így négyen nagyon jol érezték magukat!! A két legjobb barátnő és a Két legjobb barát!! Aztán már 2 hónapja jártak akkor megtörtént a baj! A lány megcsalta a fiut!Megbánta nagyon tettét de ezen már nem tudott változtatni!De a Srácot ez nem érdekelte ,ő csak arra gondolt miért tette? Mit nem tudott megadni amit az a másik srác igen?Aztán nem is találkoztak többé! Azt hitték hogy elfelejtették egymást! De aztán a lány a barátnőjével elmentek vásárolgatni!És amikor kijöttek a boltbol,kit láttak meg ? Hát persze hogy a srácot!! Amikor megpillantották egymást mélyen egymás szemébe néztek,és lepergett előttük ami eggyütt történt eggyütt csináltak! Aztán felment msn-re a barátja vagyis inkább az exe! Egyszerre írt is a lánynak! A lány azt hitte hogy megint ki fognak békülni de nem ugy történt!Elkezdett a srác olyanokat írni neki ami nagyon fájt neki!!Aztán azt mondta hogy :Még most is gondolok rád néha!! Ez a lánynak nagyon fájt! Egész végig mikor beszélgettek csak sírt és sírt! Kérdezte tőle miért csinálod ezt velem erre ő csak annyit felelt te is ezt tetted velem fájdalmar okoztál!! Erre mondta neki a fiu még hogy találkozhatnának -e valamikor megbeszélni a dolgokat! Erre azt válaszolta hogy neki monst van egy uj kapcsolata és ő nagyon fontos a számára de nem lehet!! De mégis be mennt hozzá!Amzgy az a srác akit mondott a lány hogy van neki nem is létezett!!
nah mindeggy!!Megbeszélték a dolgokat és ujra eggyütt vannak!!!
Szeretik egymást nagyon!

Oldal: Még több történet :)
Minden :D - © 2008 - 2024 - mindenamiemo.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat